A hagyományos fájlrendszerek kezelése közismert. Szinte mindet ugyan úgy tudod kezelni (fsck, stb.). Legyen szó az átméretezésről (beleértve az LVM-et) vagy a pillanatképekről, nincs sok különbség. Ezzel szemben egy “modern” fájlrendszernél, mint a ZFS ezek teljesen másképp működnek, új logikát kell megtanuljál.
Talán a ZFS fájlrendszerre történő telepítésről szóló képzésen még nem volt egyértelmű a ZFS minden előnye. Az én gyakorlati tapasztalatom viszont az, hogynagyon sok előnye van. Ezek később, a mindennapi használat során derülnek ki.
Ha elkezded használni jönnek olyan kérdések, mint hogyan állítsd be egy dataset (“régi” LVM logikával logikai kötet) méretét? A datasetben az a szép, hogy nem egy logikai kötet, nincs fix mérete, hanem egy dinamikus adathalmaz a ZFS-en belül. De lehet, sőt kell is a méretével foglalkozni, ami valójában az abban tárolható adatok mennyiségét jelenti (mintegy quota, csak nem a felhasználóknak, hanem egy datasetnek). A másik fontos dolog pedig az, hogyan garantálj helyet?
A képzésen végigmegyek a telepítésnél létrehozott dataseteken és megmutatom, hogyan korlátozd azokat, majd azt is, hogyan garantálj számukra minimum helyet. A végeredmény pedig egy olyan környezet, amit hagyományos fájlrendszerekkel lehetetlen elérni. Dinamikus, könnyen módosítható úgy, ahogy a mindennapi működés igényli.
Kész az alaprendszered, be vannak állítva a limitek és a minimumok. Jöhetnek a szolgáltatások, melyekhez szintén célszerű külön datasetet létrehoznod. Pl. egy MySQL vagy MariaDB adatbázisodnak, vagy a Samba fájlszerveredhez is célszerű elkülönülő adathalmazt használni. Megtanulod ennek létrehozását, beállítását és az utóbbi példán keresztül a pillanatkép használatát az adatvesztések elkerülésére (legyen szó téves törlésről, megsérült fájlról vagy egy zsaroló vírus okozta kellemetlenségről).
Ez a képzés az alapja annak, hogy a ZFS-t megbízhatóan használd, az valóban a segítségedre legyen.
Az a diszk, ami elromolhat, el is romlik. Ezért használunk RAID-et, hogy ez se adatvesztést, se rendszer leállást ne okozzon.
Az elromlott diszket, célszerű kicserélni, amíg lehet. Ennek módja viszont annyi féle, ahény RAID rendszer csak létezik. A ZFS-nek is megvan a maga “logikája”.
Ha van tartalék diszked, azt gyorsan és egyszerűen munkába lehet állítani, de ezt a ZFS alapértelmezetten nem teszi meg. Neked kell ezt (hogy automatikusan megtegye) is beállítani. Miután a hibás diszket kicsrélted egy újra, azt partícionálnod kell és betenni a RAID-be, többnyire tartalékként.
Diszk csere esetén ritkán kerül a gépbe pont ugyan akkora, az új diszked általában nagyobb, jó lenne a plusz kapacitást is kihasználni. Ezt is lehet, persze ehhez minden diszket sorban ki kell cserélned nagyobbra. Egyszerre ez két okból nem szokott működni: a működő diszkeken lévő adatokat valahogy át kell tenni az újakra és ezt a legegyszerűbb úgy, hogy az újak is bekerülnek a RAID-be, másrészt ritkán van elég szabad fizikai hely a gépben ahhoz, hogy az összes új diszket egyszerre betedd.
Ezért a ZFS RAID menedzsment képzésen lépésről lépésre megtanulod, hogyan cseréld ki a hibás diszkedet és azt, hogyan cseréld ki sorban az összeset nagyobbra, hogy a végén több helyed legyen. Mindezt mininmális leállással.
Persze az is egy opció, ha van elég fizikai hely a gépben és az új diszkekkel csak bővíteni szeretnéd a ZFS-ed. Azt is megtanulod, hogyan tudsz a meglévő ZFS-hez egy teljesen új RAID tömböt hozzáadni.
