Magas rendelkezésre állást nyújtó cluster készítése sosem volt egyszerű feladat. Komoly tervezést, odafigyelést és sok munkát jelentett. Ha konténereket futtató clusterről van szó, nekem is az volt az első gondolatom, hogy telepítek egy Ubuntu LTS szervert és azon szépen beállítok mindent. Ez teljesen működőképes, pár óra alatt talán össze is lehet hozni, ha közben nem rontok el valamit és nem kell még pár órát hibát keresni. Márpedig egy bonyolult rendszernél sok éves gyakorlattal is elrontom néha. A későbbi adminisztráció nehézségeiről (pl. frissítések, cluster bővítése) nem is beszélve.
És ekkor jött velem szembe a CoreOS, mint a sötét alagútban a vonat. Megláttam a fényt közeledni és nem volt kérdés, merre induljak. Kiderült, hogy mások sem szeretnek órákat vacakolni olyannal, amit meg lehetne oldani pár perc alatt is. Ráaádsul így a hibalehetőség is csökken.
A CoreOS szerelem volt első látásra. Teljesen alkalmatlan “hagyományos” szerverek készítésére. Nincs benne szinte semmi. És pont ez a gyönyörű: ennyire kicsi szerver célú Linux rendszert régen láttam utoljára. Legalábbis olyat, ami valóban használható. A CoreOS titka az, hogy egy feladat megoldására készült, arra viszont azt kell mondanom, hogy tökéletes. Mivel soha semmilyen szoftvert nem akar az ember feltelepíteni, sem csomagkezelés, sem más felesleges maszlag nincs benne. Egy pucér rendszer, mely csak arra jó, hogy Docker vagy rkt konténereket futtasson. És mindezt clusterben, mert ahhoz is minden benne van.
Egy fejlesztői környezetbe a CoreOS clustert pár perc alatt el tudod jkészíteni a Vagrant segítségével. Ez a rész ezzel le is tudható. Kipróbálni ennyire egyszerű. A képzést azzal kezdem, hogy ezt megmutatom. Megy bármilyen desktop operációs rendszeren (szerveren is, csak ott minek).
Az igazán izgalmas az, amikor saját clustert készítesz fizikai gépekkel. A hogyan szempontjából majdnem mindegy, hogy a fizikai gép csupasz vas, amin csak a CoreOS fut (ideális, egyszerű, nincs felesleges adminisztrációs igény) vagy még van egy virtualizációs réteg (így futtathatsz a CoreOS cluster mellett mást is ha kell, plusz menedzselheted Vagranttal, cserébe több az adminisztrációs feladat). Elindulsz három géppel (ez az értelmes minimum egy clusterben). A CoreOS telepítéséhez csak pár jól komponált beállító fájl kell és utána 5 perc alatt működik egy node. Igaz ennek a kb. 20 soros confignak a megírásához már kell alapos ismeret arról, hogyan is működik ez az egész. A képzés nagyrésze erről fog szólni.
Ha már van egy clustered, akkor jöhetnek benne az alkalmazások. Ez a CoreOS esetén kizárólag konténert jelenthet. Bár a CoreOS támogatja az rkt-t is, én most csak a Dockerrel fogok foglalkozni. Megtanulod, hogyan indíts el egy Docker konténert a saját vagy a Docker hubról letölthető imageből kézzel (azért jó tudni, hogy ez hogyan is megy), majd a clusterre bízva azt, hogy az melyik node-on fusson (és újrainduljon, ha megáll). Egy teljes webszervert rakunk össze: a kedvenc WordPress és MariaDB image-eimből készül itt is a konténer, plusz kap egy load balancert maga elé.
A frissítésről nem lesz szó. Vagyis csak egy percben: a CoreOS frissíti önmagát automatikusan. Mindezt szuper biztonságos módon. Letölti, telepíti a frissítést és újraindul. Neked annyit kell beállítani, hogy ezt hogyan tegye (célszerűen egyszerre egy node, így minden működik közben).
A gyakorlati képzésen az oktató képernyőjén látod az elvégzendő feladatokat, melyekhez a 22 éves gyakorlati tapasztalatára épülő hasznos tippeket kapsz.
Oktató
